Első fejezet - Újra a suliban

   A középiskola bonyolult világ, minden egyes embernek fontos helye és pozíciója van. Ebben az iskolába más, más titulusok vannak, mind egytől-egyig nagyon fontos ahhoz, hogy megfelelően lehessen működtetni, irányítani a diákokat. Kezdjük a hierarchia legaljáról, a tanulás mániás stréberekkel. Az ő feladatuk megóvni az iskola jó hírét, ritkán mutatkoznak közösségben. Jobban félnek, mint bárki más, általában terrorizálják őket az idősebb, vagy menőbb srácok, de hé, ki mondta, hogy nincs hátránya annak, ha okos vagy? Közvetlenül utánunk következnek azok a diákok, akiket senki nem vesz észre, vagyis nem foglalkozik velük senki, mindenki szánalmasnak tartja őket. Hiszen kinek lenne szimpatikus egy szende, szürke kis egérke?

   Ezután következik az átlagos diákok szintje, kiknek minden napjuk unalmas és sivár, és már kiéhezve várják, hogy történjen valami, amiről csámcsoghatnak... Undorító, de mégis egy jó dolog van bennük, ami nem más, mint az ő kötelezettségük. Minden egyes népszerű diákot csodálni kell, megtenni amit mondanak.

   Az átlagos diákok után következnek a népszerű diákok, kiket mindenki szeret. Az ő feladatuk egységben tartani az iskolát, hogy mindenki megmaradjon a saját helyén.

   A népszerűség után van egy utolsó szint, amit becses személyem tölt be, a királynő. Én vagyok itt mindennek a feje s irányítója, nélkülem ez az iskola már felborult volna. Mindenki szeret és csodál, ha csak betipegek a vajszínű balerina cipellőmben az iskola kapuján, a barna hullámos hajamat ami lágyan a vállamra omlik, a hatás kedvéért a vállaim felett átdobom, majd megvillantom makulátlan fehér fogaim, az illem miatt a többségnek köszönésképpen biccentek. A suli legbefolyásosabb alakja vagyok, Ariana Werks, a királynő.  Már csak pár nap és újra betölthetem az engem megillető posztot. Végre vége van a nyárnak, annyira vártam már az iskolát. Jó nyaram volt, sőt, mondhatjuk azt is, hogy eszméletlen. Egész szünetben Miamiban süttettem a hasam, vagy ha éppen nem a tengerparton loptam a napot, akkor vásároltam. Ennél jobbat el sem tudok képzeli egy szünetre, mégis hiányzott hogy uralkodhassak. Ez az utolsó hétvégém, hétfőtől újra az iskola falain belül köszönthetnek az alattvalóim, de addig is egy ici-picit süttetem a hasam a ház előtt. Felvettem a bikinimet, majd kiültem a nyugágyra. Márvagy fél órája élveztem a csodálatos nyári sugarakat, mikor hirtelen csurom víz lettem. Lelocsoltak!

-  Az istenit! - Sikítottam fel. Mérgesen felültem, hajamra toltam a napszemüvegem. - Ki tette ezt?

-  Én voltam. - Állt meg előttem egy srác, barna, fülig erő haja volt, szemei kékek. Semmi férfiasság nincs ebbe a gyerekben, átlag testmagassága volt és vézna, előbb hasonlított egy nőre. Jobb kezével a tarkóját vakargatta idegesen. - Izé,bocsi mi csak játszottunk - emelte fel a bal kezében tartott vízipisztolyt. Játszottak?! Hány éves ez a srác? A fene, és pont engem kellett eltalálnia véletlenül. Amúgy is milyen bocsánatkérés ez? Itt mosolyog, mindjárt kitörök a dühtől.

- Na, ide figyelj, kölyök! - Közeledtem felé, apró pír jelent meg az arcán. A fene, el is felejtettem, hogy bikinibe vagyok. - Többet meg ne lássalak, különben legközelebb nem bocsátok meg, és nagyon meg fogod bánni.

- Ő - rezzent össze. - Bocsi - mondta, majd elfutott. Ch, remélem, soha többé nem látom. Idegesít, annyira sem férfias, hogy megvédje magát. Az olyan embereket utálom a legjobban, akik félnek minden szartól, amitől alapból nem is kéne. Más szemszögből meg nem is olyan rossz, hogy léteznek ilyen emberek, ha nem léteznének, akkor a magamfajták nem tudnának kiket irányítani. Mindegy is, inkább bemegyek, elő kell készítenem hétfőre az egyenruhám. Bementem, kivettem a szekrényből a sulis ruhámat, szöszmösz szedővel letakarítottam a szöszöket, majd felakasztottam egy fogasra. Az egyenruha egy felsőből, szoknyából és egy blézerből állt. Az iskola évszázadok óta viseli (képletesen) az egyenruhát. Az igazgató szerint így nem fognak előfordulni a társadalmi különbségek. Személy szerint ezt hülyeségnek gondolom, bármit is csinál a kormány, avagy bárki más ezen a világon a társadalmi különbségek mindig is meg fognak látszani. Bár ha jobban belegondolok, a mi sulinkba nem e szerint vannak a titulusok. Elő példa rá Jeremy Park, szülei képviselők és mégis a hierarchia legtetején foglal helyet, természetesen csak utánam. Ennek oka igazából az, hogy magán iskolába járok, kifejezetten a tehetősebb családoknak van fenntartva, ezért sem érdekel senkit, hogy vajon most kinek van több pénze.

***

Elérkezett a hétfő. Bred, a sofőrünk elvitt az iskolába, mivel vasárnap este szakadt az eső nem sétálgathatok. Ahogy fordultunk be a sarkon valakit lefröcsköltünk, túl közel volt, vessen magára. Kiszálltam az autóból, a barátnőim már a bejáratnál vártak, ezért sietősre vettem a figurát. Annyira imádom őket, sajnos egész nyáron nem találkoztunk, mindannyian más-más helyen nyaraltunk. Daniella Londonba, Tris Los Angelesbe, Emily a magyar tengert választotta, tőle nem messze a Horváth tengerparton Amélia nyaralt. Nevetgélve sétáltunk be az iskola bejáratán. Olyan jó érzés megint itt lenni, az emberek tekintetét magamon érezni. Gondolkodtam rajta s rájöttem, hogy az életem olyan, mint egy amerikai filmben. Menő vagyok, mindenki imád, ráadásul a suli legmenőbb pasija az enyém, Jeremy Park. Az igazat megvallva Jeremyvel nem járok, csak mindenki előtt megjátsszuk, hiszen ezt várják el tőlünk.

- Ariana, képzeld - tippeget ide hozzám a suli legpletykásabb leánya, Paris -, egy hülye kis luzer csurom vizesen jött be a suliba - nevetett fel lovat imitálva. - Gyere, meg kell nézned, állítólag levetette vizes ruháit az öltözőbe, de Jeremy ellopta őket, és most nem mer kijönni.

Mi ebbe a vicces? Ahj, muszáj odamennem, Jeremyt is rendbe kell szednem. Hogy tehet ilyet első nap? Évszázadok óta a suli első napjának békésen kell eltelnie, és ezt mindenki tudja. Lányoknak intettem, hogy jöjjenek velem, majd követtem Parist.
Az öltöző előtt nevetgélt Jeremy pár idegesítően ostoba barátjával, de ahogy megláttak elhallgattak.

- Mit csináltatok? - Álltam meg előttük, a hatás kedvéért kezemet a csípőmre helyeztem.

- Semmit - vigyorgott az ál pasim. - Nyugi bébi, mindent rendben tartok.

- Hiszi a piszi - téptem ki a kezei közül a ruhákat, amiket egy ideje szorongatott. - Ez mi? Mondtam már nem egyszer, a suli első napjának békésnek kell lennie, idióták! - Intettem le őket, odasétáltam az öltöző ajtajához, majd az ajtóban lévő kulcsot elfordítottam és beléptem rajt. Az öltözőben az a srác volt, aki pár nappal ezelőtt locsolt le. Ez olyan kínos - gondoltam miközben átnyújtottam neki a száraz ruhákat. Hirtelen feltűnt a magassága, vagy tíz centi lehetett közöttünk, fura, pár nappal ezelőtt kisebbnek tűnt, vagy kisebbre emlékeztem. Mindegy is, megköszönte, s amilyen gyorsan csak tudtam kimentem onnan. Jeremyt arrébb hívtam beszélgetni, ahol nem vesznek minket észre.

- Na, mit akartál szépségem?  - dőlt a mögötte lévő falnak.

- Meg szeretnélek kérni, hogy legalább ma ne piszkálj senkit miattam, máskor piszkálhatsz annyi embert, amennyi jól esik, csak ma ne.

- Rendben van - lökte el magát a faltól -, beszéljük másról. - Rám mosolygott. Igaz, hogy valójában nem járunk, de attól nagyon is tetszik. Jeremy az a tipikus jóképű srác.

- Hogy telt a nyár? Alig láttalak, hiányoztál. - Arcomból elsöpört egy kósza hajtincset, majd megcsókolt. Fogalmam sincs mért tette, de sajnos akkor lusta voltam rákérdezni, inkább belefeledkeztem a csókba. Éreztem, hogy vonzódik hozzám, mindig is éreztem és ez a csók egyszerűen eszméletlenül émelyítő. Sajnos egy tanár megzavart minket azzal az indokkal, hogy nyomás órára.