Második fejezet - Költözés apa nőjéhez

A suli kezdete óta eltelt egy hónap, minden tökéletesen telt, mindeddig a napig. Mai naptól teljesen megváltozott az életem, szombat délelőtt volt, éppen a hajam fésülgettem a fésülködő asztalnál ülve, mikor az egyik szolgálónő bekopogott; apám sürgősen hívatott. Beléptem a liftbe, és miközben lassan ment le a nappaliba elkezdtem gondolkodni. Eszembe jutott, hogy ez az utolsó évem a suliban, ebben az évben sok dolog van, amit el kell intéznem, pl. szalagavató, végzősök bálja, ballagás és legutolsó sorban; új királynőt kell választanom. Mindegy is, majd agyalok ezen máskor. A lift kinyílt, apám a kedvenc karosszékében üldögélt, újságot olvasgatva. A kor már jócskán látszott rajta, haját megütötte a dér, már több mint a fele őszben pompázott, arcán is egyre gyakoribb volt egy-egy ránc megjelenése. Legutoljára három hónapja láttam, akkor még nem voltak láthatóak nevetőráncai. 

Boldogan megöleltem, majd el is engedtem, eszembe jutott, hogy fontos dologról szeretne velem beszélgetni. Leültem, és vártam, hogy belekezdjen mondandójába.

- Lányom, nehéz nekem erről beszélnem. - Ránézett anyámra, aki épp akkor lépett be, magához invitálta. - De úgy gondoltam jobb, ha ezt most tudod meg, és nem akkor, amikor már mindennek vége.  - Elhallgatott, anyura néztem, aki majdnem sírt. Megijedtem, egyre kíváncsibb lettem. – Szóval, csak azt akarom mondani, hogy én és anyád úgy döntöttünk, elválunk...

- Hogy mi? - törtem ki magamból.  - Nem tehetitek, hiszen mi lesz akkor velem, veletek, velünk? - Hangom a mondat végére tompa és néma lett. Torkom nem bírt kiadni egy árva elkószált hangocskát sem.

- Ülj le! - parancsolt rám anyám ridegen. - Mindent elmagyarázok; apáddal évek óta nem jövünk ki jól, már régebben eldöntöttük, hogyha elég érett leszel, elválunk. Ennek az ideje most van, sajnálom, Ariana, de apádnak és nekem is évek óta van valakije.

Elég! – gondoltam. Elég! Nem érdekel a magyarázatuk, még hogy miattam maradtak eddig együtt, ne vicceljenek már, ne kenjék rám azt, hogy mindketten egy álnokok, akik megcsalták egymást. Ez szörnyű. Felálltam a helyemről, s gyorsan befutottam a liftbe, megnyomtam a szobám gombját és indult is. Nem tehetik ezt velem - feküdtem le az ágyamra, ahogy a szobámba beértem. Elkezdtem sírni, sírtam, míg annyira meg nem nyugodtam, hogy álomba szenderültem. Aznap rémálmom volt, még másnap is pontosan emlékeztem rá. Egy sötét helyen voltam, zajokat hallottam, de nem tudtam, honnan jön, mindenhonnan hallottam, bántotta a fülem, majd megjelentek a szüleim és a barátaim, ekkor elmaradt a ricsaj. Ezután hallatszott egy gonosz nevetés, és mindenki eltűnt, egyedül maradtam, ekkor keltem fel, gyorsan leírtam, amire emlékeztem. Mindig leírom az álmaim, csakhogy emlékezzek rájuk, hiszek benne hogy minden jelent valamit. Eszembe jutott, hogy hatodik születésnapomra kaptam apától egy álmoskönyvet. Levettem a könyvet a polcról ügyelve rá, hogy a többi könyvem ne essen le. Elkezdtem keresni az álommal kapcsolatos szavakat, de hamar fel is adtam, leraktam az ágyam mellé, majd visszaaludtam.

***

Hétfő reggel gyorsan lezuhanyoztam, eldöntöttem, hogy nem jövök ki a szobából, ezért bármennyire is undorító egész hétvégén nem fürödtem meg. Jól megsikáltam magam, majd indultam is a suliba. Mivel személyes sztrájkot folytattam a szüleim ellen, ezért gyalog mentem kivételesen. Nem is olyan rossz sétálni, máskor is sétáltam már, de akkor meleg volt. Láttam egy gólyát a villanypózna tetején, üldögélt a fészkében. Lassan sétáltam, ezért mindent meg tudtam figyelni, amit csak lehetett. Kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a legközelebbi utcából fordul ki az a srác, aki még a nyáron lelocsolt. Azóta sem tudom, hogyan is hívják, nem mintha érdekelne. Az utóbbi egy hónapba minden nap látom, ahogy piszkálják valamivel, vagy éppen beszélget valakivel, gondolom, a barátaival. Nem is érdekel, miattam azt csinálnak vele, amit csak akarnak. Lemaradtam, nem akartam a közelében sétálni, a végén még árt a hírnevemnek. Azt nem szeretném, úgy szerettem volna mindig is végezni az iskolával, hogy mindenki szeret.

Beértem a suliba, senkinek nem mondtam el, mi történt velem a hétvégén, hazudtam. Azt mondtam, hogy élményfürdőben voltam, azért nem láttak a plázába. A folyosó végéről nevetés hallatszott, nem tudtam, mi folyik ott, de azt tudtam, hogy Jeremy keze van a dologba. Az esetek kilencven százalékában ő áll a háttérbe! Jeremyvel igazából is összejöttünk szeptember elején, annak ellenére, hogy tavaly utáltam járást imitálni vele, most nagyon örülök. Lányokkal együtt odasétáltunk a folyosó végére, már megint azt a kölyköt szekálták. Jeremy mostanában rá van szállva, amióta megvédtem az öltözőben, minden nap piszkálja. Szegény srác - néztem rá -, vajon mit csinált Jeremy ellen, hogy ezt érdemli? Bár ha jobban bele gondolok, neki nem kell ok, hogy bántson valakit.

- Szia, cica - látott meg, otthagyta a kölyköt, és odajött hozzám.

- Szia, mit csináltatok? - Mire odaértem csak azt láttam, hogy a srác összehúzva magát beszélgetett Jeremyvel, és a többi idióta haverjával.

- Megbeszéltünk egy két dolgot - rántotta meg a vállát -, de mindegy is, mennem kell órára. – Megcsókolt, majd a többi fiú után rohant, akik pár perce mentek el.

Elment, a srác, aki már vagy egy hónapja "élvezheti" a pasim figyelmét,  a kissrác pedig még mindig ott állt a falnál. Kíváncsi voltam, hogyan is hívják, vagy, hogy ki is ő valójában.

- Hogy hívnak? - mosolyogtam rá kedvesen. - Melyik osztályba jársz? - Gondoltam közelebb megyek, nem akarok kiabálni vagy hangosan beszélni a folyosón.

- Aron Artiqille a nevem, és most vagyok végzős. - Annyira félénk, még a szemembe sem mer nézni.

- Ariana Werks - mutatkoztam be én is, bár tudom feleslegesen, úgyis tudta a nevem, itt mindenki ismert. Megláttam, hogy az egyik kezét a háta mögé rejtette. Kíváncsi voltam, ezért odaléptem, és megnéztem, mit is rejteget. Mikor a háta mögé pillantottam, akkor jöttem rá, miért nem mozdult meg eddig. A jobb keze a háta mögötti radiátorcsőhöz volt bilincselve. Gonosz dolog, de mikor megláttam, egy icipicit felkuncogtam.

- Egyáltalán nem vicces - szólalt meg.

- De az! - Odanyúltam a bilincshez, kerestem valami csatoló ízét, hátha az nyissa, sajnos nem találtam semmi olyat. - Hát... - néztem a fiúra. – Sajnálom, nem tudom kinyitni, majd jövök később.

- Hová mész most? - ijedt meg. Körbe nézett, jobb kezét elkezdte ráncigálni.

- Órára - kuncogtam egyet -, neked is oda kéne. - Tudom, gonosz dolog, amit csinálok, de ha egyszer ilyen vagyok? A gonoszság egy erény, ami a tökéletes uralkodáshoz szükséges. Még utoljára ránéztem, majd mentem órára. Valaki biztos észreveszi, majd szól egy tanárnak, aki segít rajta. Várjunk csak - jutott el akkor valami a tudatomig; azt mondta végzős, de vajon melyik tizenkettedikes osztályba járhat? Tizenkét a-ba én járok, nem hiszem, hogy egy osztályba járnánk, arra emlékeznék. 

Harmadik óra után a folyosón voltam a csajokkal és Jeremyvel, nagy örömömre körbevettek. Odapillantottam a folyosó végére, Aron még mindig ott állt. Megböktem Jeremy vállát, mutattam, hogy hajoljon le. Nem illik, de elkezdtem sugdolózni. Megsúgtam neki, hogy már eleget szenvedett ez a kölyök, engedje el, mert már unom látni a szenvedő arcát, most rakjon a helyébe egy másikat. Nagy örömömre, mint minden más kívánságomat, ezt is teljesítette, de mire találhatott volna valakit a helyébe, becsengettek.

***

Suli után Jeremyvel elmentünk kajálni, majd hazakísért. Olyan édes, sokszor bunkó, de mikor kettesben vagyunk, ő a legédesebb pasi a világon. Nagyon jó kedvem volt, de apám, ahogy beléptem az ajtón, elcseszte az egészet. Nem tudtam, mi történik az előszobába apa és az én bőröndjeim voltak, és ha jól sejtettem, nem üresek.

- Mi folyik itt? - néztem a felszolgáló lányra, Klárára.

- Asszonyom, az apja és ön elköltöznek innen.

Tessék?! Nem, biztos rosszul hallottam. Az nem fordulhat elő! Táskámat a földre dobtam, s csak kiabáltam, hogy apa, mindaddig, míg le nem jött hozzám.

- Mit szeretnél, angyalom? Megsüketülök tőled.

- Magyarázatot! - Hangom ideges és hisztis volt egyszerre. Nem hagyhatom itt ezt a házat, itt nőttem fel, nem bírnék máshol aludni.

- Tudod, van valakim, most, hogy anyáddal végre elkezdődtek a válási eljárások, úgy döntöttünk, hogy jobb lesz nekünk, ha Danahoz költöztünk. - Mérges lettem, gondolkodás nélkül mindent kimondtam, amit abba a pillanatban még csak egy pillanatig is, de eszembe jutott.

- Elköltözünk, eldöntöttük? Velem mikor beszéltél meg bármit is, mikor mutattál be annak a szégyentelen ribinek, hogy oda vigyél, hogy ott éljek? - A hangom mostanra sírossá vált. - Én nem megyek, itt maradok, tehetsz bármit egy tapodtat sem mozdulok erről a helyről!

- Elég legyen! - kiáltotta el magát, apám. - Ne hisztiz, mint egy öt éves kislány, nőj fel!

- Utállak! - futottam fel a lépcsőn.

Később a nap folyamán elindultunk az új otthonunk felé, csomagjainkat a mögöttünk lévő autóba szállították. Én mindent megtettem, sokat veszekedtem a szüleimmel, de nem hatott. Elvégre egy szülő ellen a kölyke, sose fog győzni, bármennyire is jó volna.  Az út lassan és némán telt, megfogadtam, soha többé nem állok vele szóba.  Megérkeztünk a házhoz, kétemeletes sárga ház volt. Hát - gondoltam magamban -, a miénk szebb volt. A nő már a ház előtt várt minket, magas, karcsú nő volt, szőke hajjal és angyali arccal, de valahogy mégsem kedveltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ez a nő tette tönkre a családunkat.  Gonosz gondolat suhant át az agyamon;  tönkre teszem a szerelmüket, de most kedvesnek kell lennem, nem hiszem, hogy menni fog, de azért megpróbálom.

- Ariana Werks - néztem rá mogorván. Na, jó, hamar feladtam ezt a kedves izét, nem bírok ilyen nőkkel az lenni.

- Diana...

- Tudom, ki ön, ne fárassza magát - vágtam a mondatába, majd szó nélkül elindultam a bejárat felé. Itt vagyok vagy öt perce, és még be sem invitált a házba, micsoda egy nőszemély. Kinyitottam az ajtót, a ház nem volt olyan szép belülről, mint nekünk, de azért szépnek mondható.

- Te vagy az anya? Megjött a pasid? - hallottam meg egy ismerős férfihangot. Ne, csak ő ne legyen! De sajnos ő volt. Aron Artiqille a lépcsőn szabályosan leviharzott, de mikor anyja helyet engem látott meg, lepődött arckifejezéssel az arcán a lépcső alján lefagyva állt.